Csodálatos dolog, amikor gyerekként várjuk a Mikulást, és amiért eszünkbe jut pár nem olyan jó dolog, amit tettünk, rögtön elkönyveljük azzal, hogy 'Szerintem nem jön el...'. És így nagyobb a meglepetés, ha aztán mégis találunk valamit a csizmánkban.
Amikor felnövünk, azt hisszük mindent tudunk, persze ez valahol igaz is...nem várjuk a Mikulást, mert tudjuk, hogy ha egyedül vagyunk egy albérletben és nem találkozunk senkivel, aki ismerhet bennünket, valószínűleg reggelre nem fog csokikat rejteni a csizmácskánk...de én mégis úgy gondolom, hogy várok. Kikészítettem a csizmámat és mondogatom magamban persze, hogy 'Szerintem nem jön el...' Mert ennek ez a szépsége :)
Amikor felnövünk, azt hisszük mindent tudunk, persze ez valahol igaz is...nem várjuk a Mikulást, mert tudjuk, hogy ha egyedül vagyunk egy albérletben és nem találkozunk senkivel, aki ismerhet bennünket, valószínűleg reggelre nem fog csokikat rejteni a csizmácskánk...de én mégis úgy gondolom, hogy várok. Kikészítettem a csizmámat és mondogatom magamban persze, hogy 'Szerintem nem jön el...' Mert ennek ez a szépsége :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése