A tél végének közeledtével az emberek másról sem beszélnek, csak, hogy meg kell újítani a ruhatárunkat a legújabb holmik megvételével, és a régi, már divatjamúlt ruháinktól való megszabadulással. Az üzletekben már nagyjából az összes téli cucc le van árazva fillérekre ezzel szemben, hogy azét még ezeket vedd meg jövőre, mellesleg hiába, mert akkor is majd csak az új kell. Csak én látom úgy, hogy mostanság annyira erősen támadva vagyunk ezekkel a gondolatokkal, hogy már magunk is izgulunk, agyrémnek éljük meg ezt a gyors megújulni akarást?
Engem mondjuk az zavar jelenleg, hogy alig lehet olyan dolgokat, ruhákat kapni, ami az én stílusomnak megfelelne, se a H&M, se egyik társa nem tud kiszolgálni már ilyen téren, mert mindenhol elmentek egy olyan szintre, ahogy senki se öltözködik, annyira túlzásba viszik az egyediséget, hogy már-már neonszínű klónruhákba öltöztetnének minket, a kiegészítőkről már ne is beszéljünk. Én ilyen divat ruháival nem vagyok hajlandó frissíteni a ruhatáramat, persze vannak jó dolgok, ez természetes, de sokkal több a negatívum, amit ide tudok sorolni. Minden ruhadarab alapvetően jó, de van benne valami, amitől abszolút kizárom még a felpróbálását is, lehet ez akár a szabása vagy a neonszíne, ami fesztiválra jó, de a mindennapokban aligha flangálnék benne dolgaimat intézve vagy a munkában.
Szóval napjainkban elég nehéz a dolga annak aki ízléses kereteken belül akar maradni, ez a mindenből új láz annyira elragadott mindenkit, hogy már nem is azt nézik mi a szükséges, hanem ez kell és kész. Én ennél tudatosabb vásárlónak tartom magam, mindent előre elgondolok, nézelődök akár napokig egy áhított darabért és ha valahogy mégse jön az az érzés felvéve, nyugodt szívvel hagyom ott és talán évek múltán találok rá az igazira...
A képeken ruháim egy része látható, valamint a fésülködős asztalom.
